“- A vallások jelentős szerepet játszanak, mert összetartják a társadalmat. A szellemi vezetők és a vallások alapítóit autoritásként fogadják el, de az általam végzett kutatás szerint, az örök és tökéletes igazságok a bölcsektől származnak. A különféle vallások jelentős hírvivői és vezetői csupán az ősi bölcsek szócsöveinek tekinthetők. Ha a vallások vezetőit és alapítóit imádjuk, az olyan mintha bármiféle szilárd mögöttes filozófia nélkül teremtenénk dogmát és kultuszt. Ha a bölcsek útját követjük, nem találkozunk hőskultusszal, mivel az ő tanításaik egyetemesek és örökérvényűek. A vallási tanítók akkor “rontották meg” a világvallásokat, amikor nem voltak képesek gyakorlati tudást átadni tanítványaiknak. Azt mondták: “Hinnetek kell az Istenben”, és elutasították a lélek őszinte keresését. Mind Keleten, mind Nyugaton a világ minden prédikátora kihasználja a hit doktrínáját. A modern embert jobban összezavarják a prédikátorok, mint saját problémái. A társadalmi és vallási problémák komoly konfliktusokat keltenek, és előítéleteket szülnek, melyeket nehezen oszlathat el az ember. Mennyit ér egy olyan vallás, amely köteléket és gondokat teremt az ember számára? A bölcsektől származó egyik legfontosabb üzenet, a szabadság üzenete, de ebben annyiszor megakadályozták az embereket, hogy a ma vallásos embere rabszolgaként, megfélemlítve él, a gonosz és az ördögök gyötrik. Inkább a bűnnel és a Sátánnal foglalkozik, mint az önmegvalósítással és Istennel. Az “új kor” [New Age] filozófiája az efféle vallási elvek teljes megváltoztatását követeli, de sajnos, eddig még egyik vallásban sem történtek forradalmi változtatások. Egy forradalmi jellegű társadalmi-vallási folyamat nékül hiába várunk az igazi vallás kivirágzására.”

(Swami Ráma: Élet a Himalája Mestereivel, 304. old.)

Ezeket a sorokat olvasva tudatosult bennem, hogy miért is írtóztam s tartottam távol magam ez eddig az egyházi keretek között működő vallásoktól. Azt hiszem, egyéb okosságokkal nem tudnám kiegészíteni a fenti kerek idézetet.

Anno, ha el is mentem egy-egy misére (katolikus, református) rokonokkal, barátokkal, valahogy nem tudott egyik vallás képviselője sem megfogni a beszédével. Olyan hablatynak éreztem a mondandójukat. Legutóbbi templomlátogatásomkor (egyházi esküvő) is odái vetemedtem, hogy végig kuncogtam (lásd egyik szeptemberi bejegyzésem) az egészet. Két okból is. Az egyik a saját házasságom kudarca volt, a másik a pap szent beszéde. Egyszerűen megnevettetett.