Nem kicsit meglepő számomra, hogy olyan emberek figyelnek rám, akiktől egyáltalán nem számítok erre.

Példának okáért felhívott pénteken az egyik táncos barát, hol maradok, mikor megyek, miért nem megyek. Meg hát régen beszélgettünk, régen masszíroztam őt, és mikor fogom újra.

Aztán ma a céges ismerős jegyezte meg, hogy múlt héten kissé zaklatottnak látott, hogy rendben van-e most már minden, jól érzem-e magamat.

Hajlamos vagyok a remeteségre, de az ilyen történések ki-kirángatnak a csigaházamból.

És ilyenkor ne bőgjek…