Van az úgy, hogy azt érzem, minden összeesküdött ellenem és azon van, hogy nekem keresztbe tegyen, ha nem is nagy dolgokkal, csak picikkel, amolyan szurkálós módon. Lényeg, hogy szarul érezzem magamat. Aztán egyszer csak megtörik a jég, mint mikor a napokig felhős ég megunja a szürkeséget, és széthasítja az összefüggő gomolyagot és a napsugarait szétdobja közöttünk.

Egyik percben még a depi felhők csesztettek, aztán fordult a kocka, a nap rám is pislákolni kezdett, majd ma reggel már a ragyogás is beindult.

Meglehet, hogy a csillagok állása tesz kedvemre, de lehet, hogy az új Diesel parfümöm varázsol.

És addig is eljutottam, hogy le tudjam írni – minden egozás és minden későbbi visszavonás nélkül -, szeretem. És nemcsak a szerelembe vagyok szerelmes.
Hogy meddig lesz így, nem tudom. Talán újabb 19 évig.