Most már álmodhatnék happyendes sztorikat is. Ne csak olyanokat, mikor már azt hiszem, hogy sínen van a “minden jó, ha a vége boldogság”, akkor jön a csalódás.
Na, jó. Ha beleturizok a lelkembe, valahol mélyen tényleg erről vagyok meggyőződve. Márminthogy nem vagyok elég jó annak, aki nekem elég jó. Szóval, így ne csodálkozzak azon, ha az álmaim is erről szólnak…