Bár elég sokat filózok, gondolkodom dolgokon (sokszor tanácsolták már nekem, hogy kevesebbet tegyem), de van, amikor tényleg inkább cselekszem.

Így voltam most is a boltban. Megláttam, leemeltem a polcról, a kosárba tettem és … megvettem. Régóta rágják a fülemet (mikor éppen ki), hogy vegyek kamerát. Mindig azt válaszoltam, ha lesz miért (azaz kiért), akkor megteszem. Most nincs kiért, de vásároltam egyet.

Nekem ez megy. Hogy ha valami eszembe jut, és 100 százalékban érzem, jó lesz az nekem, akkor megcselekszem. Legyen az vásárlás, valaminek a megvalósítása … vagy akár szerelem, amibe belevethetem magamat 100 százalékban.

Ha már gondolkodom, az jele annak, hogy nem is érdemes a dologgal foglalkoznom. Szerintem.