Úgy szeretek könyvet olvasni (vagy akár filmet nézni), hogy ha még vele is kukkantok a tartalmába, a róla írt véleményekbe, szeretem magamnak felfedezni a történetet és a benne rejlő vagy belőle kibukkanó mondanivalót.

Az elmúlt hetek nagy (és újra) felfedezettje számomra Wass Albert. Eddig öt könyvét olvastam és egyszerűen lenyűgöz. Igazi spirituális ember. Legalábbis nekem ez jött le az eddig megismert írásai alapján.

Szeretem, ahogyan Erdélyt, Székelyföldet és az ott élő korabeli embereket ábrázolja. Fura, de szinte “otthon” érzem magam abban a közegben. (Már amennyire ezt lélekben megtehetem.) És vágyom oda. S arra is, hogy megtapasztaljam azt az összhangot, ami réges rég az ember és a benne élő természet között volt.

De vissza a könyvekhez! Bár leginkább tanulnom kellene (és teszem is), de csak letöltöttem Abe Kobo A homok asszonya c. könyvét. Mert egyszer hallottam róla – illetve mert a szüleim könyves polcán annak idején sokszor láttam, kezembe akadt -, és kíváncsivá tett. Azt hiszem, most jött el az ideje, hogy el is olvassam…

Nagyjából tudom a történetet (mert ugye elmesélték anno), de tudom, hogy így is működni fog a sztori. S aztán vagy írok róla, vagy nem.