Ez még egy normális (?) pillanatban született. Tegnap este.

A víz hullámai szikrázva
szórják szét az ébredő nap mosolyát.
Testünk simogatja, öleli a tó.
Lassan összelebben két kezünk.

Mohón issza szerelmes szemem
Édes arcod ismerős vonásait.
Remegő kezeim érintik víztől
barnán csillogó hajad fürtjeit.

Testünk összeforr, a víz körül fon,
mint aranylóan kék, selymes nászágyunk.
A hullámok ezernyi Cupidóként
szórják ránk csillag nyilaikat.

S minden EGY lesz, édes végtelen:
csodaként a Teből én, az énből Te.