Ez a hét nem a pihenésről szól. Nem a mozgást számítom ide, mert az természetes és valahol jó érzés, hogy kitáncolom magamat, illetve, hogy fizikailag egész jól bírom a terhelést. Viszont alvásilag nem tudom behozni az elmaradást. Hiába hagyok ki esti partikat a nagy alvás nevében, egyszerűen valami mindig keresztbe tesz: hol ez (a szobatársnő horkolása, a diszkóból hazatérők ordibálása), hol az (kényelmetlen ágy vagy az önkéntes korai ébredés).

Ennek ellenére remekül érzem magamat. Tánc, jó zene és társaság. Bár még most is gyakran keresem az egyedüllétet.

Szóval, majd a jövő héten jön a sok alvás. Úgy gondolom.