Ha ilyen lesz az egész hetem, mint ahogyan most érzem magam, keríthetek egy jó nagy wc-csészét, ahol lehúzhatom magam. De lehet, hogy megteszi a szomszédék pöcegödre is. Most átkozzam a bolygó-állást (valami T-square van a Venus, a Mars és a Plutó között) vagy az időjárást vagy saját magamat? Ah, a választék bőségesnek mondható… Szétesés-e az, ha ülök a gép előtt, kattingatok össze-vissza, könnyes szemmel lesem a monitort, hátha látok olyasmit, ami kirángathatna ebből a kib….tt hangulatból? És gondolom, az sem jelentheti, hogy rendben vagyok, ha csak úgy tudom felvenni a telefont, ha előtte legalább háromszor megköszörülöm a torkom…, és hogy folyamatosan szurkolok, nehogy valaki betévedjen hozzám, mert akkor magyarázkodnom kell a könnyes szemeimért, a savanyú ábrázatomért. Odáig jutottam, hogy azon filózok, mily megkönnyebbülés lenne most, ha pl. egy meteor csapódna be, pont ide rám. De elég lenne az is, ha csak a mennyezet szakadna le. Megoldódna minden. Már semmi sem fájna… … áh, még ehhez is lusta vagyok: mással ( a Sorssal) végeztetném el a piszkos munkát. Egy a bajom. Hogy most még magamon sincs kedvem nevetni. Máskor legalább volt… Talán majd holnap… ha lesz még holnap… … ha-ha-ha! Na, azon volna leginkább kedvem nevetni, hogy milyen nagy színjáték ez az egész. Egy nagy szerencsétlen színjáték. Erölködök nap mint nap, hogy a szerepemnek megfeleljek: a nőnek, aki anya, aki emellett valakiknek gyermeke, aki egy kiábrándult feleség és aki egy boldog szerelmes. És görcsösen igyekszem jól játszani, megfelelni a rendezőnek, magamnak. És még ki sem merek lépni a játékból, pedig nagy kedvem lenne. Itt hagyni mindent… mert ez a kombinált szerep túl sok energiát kíván már tőlem… mert csak egy valakit nem tudok eljátszani… magamat, az igazi önmagamat. Mert még azt sem tudom, hogy ki vagyok valójában… Csak akarom tudni, és elhiszem – mert el akarom hinni -, hogy jó úton járok, közben pedig lehet hogy csak hazudok magamnak és mindeki másnak. Mert már az is egy szerep: a Lissza-szerep. Szar, mi? És most lehet engem gyengének tartani … Tökre mindegy, mert az is csak egy szerep… És egyébként is: minden mindegy, mert ez egész egy nagy kalap … önámítás. És már tökre elegem van belőle. Nem lehetne egy másik filmet kezdeni?