Óráki el tudtam volna még nézni a délelőtt látott filmet. Az utolsó léghajlító talán nem minden idők legjobb filmje, de számomra egy olyan hangulatot, varázst adott, hogy szívesen lényegültem volna át abba a világba.

Aztán vége lett a filmnek, de a történetnek még nem.

A még befejezetlen történetek esete: nagyon ritkán lapozok egy könyv utolsó oldalaira, hogy lehulljon a lepel a végkimenetelről. Az odaút általában sokkal jobban izgat.
Talán ezt tarthatnám más ügyekben is szem előtt…