Úgy tűnik, minden napra jut egy jótétemény. Ma már korán kezdtem a jótündéreskedést: útba igazítottam egy külföldi magyarul beszélő kamionost. Először nem jól értettem, hova is akar menni igazán (itt jegyzem meg: FONTOS A PONTOS ÉS HELYESEN LEÍRT NÉV ÉS CÍM!!!), így egy bolthoz irányítottam volna. Ő csak nem tágított, gondolva azt, hogy az áru, amit cipel a kamionja, csak nem való oda. Így nekem is fény gyulladt agyacskámban, és rögtön tudtam, csakis arról a cégről lehet szó, ahol én is dolgozom. No, innen már végképp könnyű volt a dolgom. Szájába rágtam, hol és mikor álljon meg, és megnyugtattam, hogy útba lészen igazítva a kapuban. Kamion el, én meg elégedett képpel tereltem az ovi felé gyerkőceimet.