A múltkoriban a barátnőm rá akart beszélni, hogy íratkozzam fel valamelyik társkereső oldalra. Hogy majd ott én ismerkedem és talán valami komoly kapcsolat is összejön.

Azt nem állítom, hogy így nem lehet sikeresen ismerkedni, mert legalább három-négy közeli ismerős, rokon is hasonló módon találkozott a párjával. Viszont egyszerűen nem hiszek benne a magam esetében. A természetes találkozásban hiszek. Abban, amit már korábban is írtam: aki az életembe kell, hogy kerüljön, az oda fog. Ennyi.
Megyek, haladok az utamon, csatlakoznak mellém emberek, akik hosszabb-rövidebb ideig kísérnek, akikkel együtt teszek meg szakaszokat az útból. Mert ők így szeretnék, mert én így szeretném. Aztán ki-ki megy tovább a saját vonalán.

Egyszer csatlakozik hozzám valaki, akivel akár az életem, élete végéig együtt teszük meg a hátralévő utat.
Ha meg nem, akkor nem.