Francesco Petrarca: Keleten már lángolt a szerelemnek

Keleten már lángolt a szerelemnek
szép Csillaga, és az Északra szálló
Fényes Szekér, a hét csillagból álló,
sugarakat lövellve elkerengett;

rokkához kelt anyó, amint derengett,
s borzas-mezítláb fújta a parázsló
szenet; itt volt a szeretőkre váró
bús óra, melyben sírnak és merengnek.

Ekkor tűnt fel már-már halott Reményem
szivemben, és nem a szokásos úton,
mit álom zár s a nedvesujjú bánat.

Mennyire más volt, mint valaha régen!
Ne félj! – mintha így szólott volna súgón –
még láthatod szemem s megnyílni számat.

(Fordította: Sárközi György)