Bla-bi-bla-bi-bla! Tegnap este egy kisebb ráébredés ért. Kinn ültem a teraszon – amit, azt hiszem, rendszeresíteni fogok, ha a jövőben is hasonló felismerések fognak ott érni engem 🙂 -, és olvastam a Kedvesemtől kölcsönkapott könyvet. Az egyik történet, illetve tanítás elgondolkodtatott, és ekkor jöttem rá, hogy ha bele fogok kerülni egy általam generált helyzetbe, akkor tudni fogom majd, mi a helyes cselekedett. Ettől a bizonyos helyzettől ugyanis eddig azért tartottam, írtóztam, mert általában arra kényszeríti a benne levőket, hogy a másikat mocskolják. No, ezt én nem akarom megtenni (lealacsonyodni), és tárgya sem szeretnék lenni (leszek-e olyan erős, hogy elbírjam viselni?). A lealacsonyodás akaratomon kívül is megtörténhet részemről. Hogyan? Hát, annyira támadva érzem esetleg magam, hogy én is felveszem azt a stílust. No, ezt a mai józan fejemmel és szívemmel nem szeretném átélni.

Szóval, szeretnék majd úgy cselelkedni, hogy több év múlva is tiszta szívvel gondolhassak majd rá. Legyen bármilyen következménye. (ennyi elég mára az önfényezésből, azt hiszem. 😉 )