Néha az ember lánya (értsd: én) nagyon hülye. Kíváncsi voltam, s mellette meg tudatában annak, ha megteszem azt, ami a kíváncsiságomat kielégíti, akkor egy kicsit fájni fog. Vagy esetleg nagyon. És így is lett. Fájt, de nagyon. Tudom, az érzéseimről is én tehetek, mert nézhetném másként is a dolgot. De a gyenge Egom (az a bűnös 🙂 ) féltékeny és fél. Vagy az is írhatnám: azért féltékeny, mert fél. … Pedig tudom, hogy nem kéne, nincs miért.