Meg még egy, ami nagyon megfogott:

“Kicsit borongós az idő.

Gondolkozásra alkalmas. Mert ki gondolkodik, mikor süt a nap? Akkor nincs idő ilyesmire. Akkor nevetni kell, játszani kell, nem kell gondolkodni. Csak most.

Álmodtam. Még gyerek voltam. Családot, munkát, hosszú életet. Gyümölcsöket. Azt álmodtam, én vagyok a legjobb ember a világon. Minden ember egyforma volt. Minden ember én voltam. Aztán felébredtem.

Megint álmodtam. Már nem voltam gyerek. Fákat, végtelenséget, megismerést. Szabadságot. Azt álmodtam, hogy engem senki sem ismer. Minden táj szép. Ahol lehajtom a fejem, az az én otthonom. A természet volt a mindenem. Benne éltem. Aztán felébredtem.

Álmodok. Időt, szeretetet, jó embereket. Istent. Azt álmodom, hogy mindenki jóindulatú. Az emberek önzetlenek. Objektívek, és nem szubjektívek. Kérlek, ne ébressz fel! Olyan szép álom ez. A következő miről fog szólni …”