Azt hiszem, nem véletlen, hogy éjszaka több olyan sms születik, amelynek elküldése már nappali fényben megbánásra kerül. Az éj különös hangulata miatt befelefigyelésre ingerel. Ilyenkor inkább hallgatunk a szívünkre. Ugye?

Uton hazafelé. Kinn sötét, az autóban némi fény. Az utitársak igyekszenek a hangulaton nyomni bágyadt, kudarcba fulladó énekléssel. Aztán a beszélgetés nyer tért. Ki tudja, meddig.

Inkább máshol lennék.

Múlt éjjel, mikor az álom határán voltam, arra riadtam fel, hogy egy férfi hang mond nekem valamit. Annyira élőnek hatott, hogy majdnem elhittem, hogy a tulajdonosa ott van mellettem. Annak nagyon örültem volna…
Talán butaságnak hangzik, de ezek után olyan volt, mintha vele aludtam volna el.