A héten valaki egy kijelentésével kissé kihúzta alólam a talajt. Akkor tragédiának éltem meg. Okosan tettem, hogy felhívtam a barátnőmet, aki észhez térített, s emlékeztetett arra, hogy csak rajtam múlik minden. A ˝tragédia˝ akkor vált áldássá, mikor összeraktam magamban dolgokat, s rájöttem a Megoldásra (ami szerintem az).
S ez jó.

S az is, hogy ilyen barátom van.

Meg az, hogy ha kérem, akkor előbb vagy utóbb megkapom a válaszaimat. Vagy így, vagy úgy.