Végtére, ez volt sok-sok éve is: nem tudtam, miért vonzódom Hozzá. De természetes volt a csókja, az ölelése, a jelenléte. Talán emiatt tudtam elengedni úgy-ahogy évekre. De egyet mindig tudtam és éreztem, Ő olyan nekem, mint a mágnesnek az ellenpólusa: bizonyos távolságon belül eszeveszetten vonz.

Néhány hónapja kiderült számomra, a mágneses erő még mindig működik, semmit sem kopott, sőt … Mint az óbor vagy egy finom konyak… érettebb lett. (Bár mellette még tíz évet fiatalodom.)

S azt hiszem, ha Vele vagyok, akkor csak magamat adom, minden korlát nélkül, még akkor is, ha a kacér nőt, a játékos kislányt vagy a csendes Lisszát húzom elő a kalapból.

Tudom, nagy szavaknak hangzanak, de tényleg azt szeretném, ha boldog lenne úgy, ahogyan az Neki a legjobb.