Már másodszor élem meg. Egy hete, mikor először tapasztaltam, fogtam az időjárásra, s minden egyébre. De ez már nem véletlen.

Egyszerűen felbosszantott a kérdéseivel, a megnyilatkozásaival. Kezdett megfájdulni a fejem, s úgy éreztem, mint akin átment egy úthenger.
Már vártam, hogy elköszönjön, én pedig felérjek a lakásba. Az energiahiánytól remegtem és azóta nem győzök enni.

Az is segített (amellett, hogy rájöttem, mi a bajom), hogy gyorsan vizualizáltam az aurámat legalább másfél-két méternyi átmérőjűre, erősnek és sértetlennek.

Nem szeretem azt a szót, hogy energiavámpír, de tény, ami tény, hogy leszívta rendesen az energiaszintemet.

Hát, ha legközelebb a közelembe engedem, akkor már vigyázni fogok magamra. Legalább megtanulom, mi a legcélszerűbb technika az energiatolvajlás ellen.