Ígértem egy írást arról, miért is érdemes táncolniuk a fiúknak. Mindezt női szemmel és gondolkodással.
Kezdjük ott, hogy a feltételezésekkel ellentétben a táncoló férfiak nagy része hetero. Ergo a lányokat szeretik amellett, hogy nem vetik meg a táncot sem. Lehet, hogy fura (férfi szemmel), de én nőként egyáltalán nem tartom cikinek, ha egy fiú, férfi táncol. Sőt! Mindig arra vágytam, hogy az álmaim hercege a táncban is partnerem legyen. Irigykedtem a tesómra, akinek a párja profi táncos volt egy időben, és a mai napig tanít a hétköznapi munkája mellett társastáncot (köztük salsát is!). Olyan jó volt látni őket együtt táncolni!
Visszatérve az előnyökre, amit a tánc adhat egy férfinek! Elsőször is jöhet a nagy felfedezés: “jé! van ritmus érzékem!” Aztán megtapasztalhatja, hogy tudja uralni a testét. Azt csinálja, amire ő utasítja. Természetesen ez – mint minden más – némi gyakorlást igényel. Ha társastáncol, akkor leküzdve az esetleges félénkségét, az első szabad páros tánc után rájöhet, hogy meg tud táncoltatni egy nőt! Ezen felbuzdúlva, felkérheti a többit! Miután ezt sokszor megtette, felismerheti, hogy tudja a nőket irányítani. Végre! Egy hely, ahol tuti ő az úr! És ennek a nő még örül is. Azért ez nem semmi, ugye?
Ha facéran megy le táncolni egy klubba, tánciskolába, akkor sok-sok nővel fog megismerkedni, ha akar. S ha egyik sem jön be, hátha van valamelyiküknek egy kedves barátnője, ismerőse, aki éppen pont bejön. De ehhez az kell, hogy táncoltassa meg a hölgyeket az iskolában, a táncos partikon. És milyen kelendő egy olyan férfi, aki el tudja magáról mondani és be is bizonyítja alkalomadtán, hogy tud táncolni.
Ha nem kifejezetten párt keres magának, akkor remek társaság alakulhat ki az iskolába járók között, akikkel nemcsak táncolni lehet, hanem kirándulni, sportolni, mozizni, színházba, koncertekre járni, szalonnát sütni, stb.
S ha van párja, akkor megmutathatja a szeretett nőnek, hogy a táncban is mennyire összeillenek. Egyébként a tánc az egyik legjobb előjáték. Ezt tapasztalatból tudom …
Az a férfi, aki figyel magára, a személyiségét is tudja fejleszteni a tánccal. Megtapasztalhatja, milyen vezetni a partnerét – finoman (hiszen egy hölgyről van szó) és határozottan (hogy tudja a nő, merre kell lépnie). S ha eddig nem igazán ment neki, akkor megtanulhatja, hogyan figyeljen a partnerére.
Egy jó tánc olyan, mint egy finom szeretkezés. Van benne előjáték: egymásra hangolódás, a másik mozdulatainak kiismerése, kacér pillantások a hölgy részéről, a férfi is odateszi magát, és megmutatja, hogy mit tud. S mikor már ráéreztek egymásra, akkor szinte egy burok alakul ki körülöttük, a mozdulataik harmónikusak, kifejezőek, inspirálóak. Szinte lélekből táncolnak. Mikor pedig vége a dalnak, csak nézik egymást és azt gondolják vagy ki is mondják: Úúú, köszönöm! Ez fantasztikus volt! És kell néhány pillanat, míg visszatérnek a földre. (Mindig írom és mondom: a Valódit nehéz szavakba öntenem. Így az ilyen élményeket is csak elnagyolva tudom visszaadni. Talán sikerült.)
Amit a leglényegesebbnek tartok a társastáncban: a férfi megérezheti, megtapasztalhatja, megélheti a férfi szerepet, a nő pedig a női oldalt. A férfi irányít, vezet, az erős támaszt nyújtja a nőnek, aki alkalmazkodik, követi a partnerét, és megmutatja, milyen nőies is ő valójában.