Már lefekvéskor felötlött bennem, hogy hajnalban futni kéne menni, mert már testem-lelkem ordít egy kiadós edzésért több hónapos kihagyás után (futás helyett volt rékuci combot, feneket kivégző edzése a szobában). Viszont a fenék zsibbadásra (egész napos ülés miatt – a hócipellőm tele van már vele) csakis a futás a legjobb megoldás tartósan. Így hát menni kell, azaz futni.

Az újhold elintézte a korán kelésemet, s amiatt sem kellett utólag bosszankodnom, hogy az ébresztőt nem állítottam be. Bár szerintem a félnégy kicsit túlzás volt tőle… is.

Na, de a lényeg leginkább azon volt, hogy nem esett az eső, ami – legyünk őszinték! – manapság ajándéknak számít az időjárástól. Így élvezettel indultam neki az ébredési ceremóniámnak, majd a futásnak.

Jó volt, kellett már nagyon. Valamit semmivel sem lehet pótolni, és a tánc mellett ez is ilyen. Persze, a kondíciómon érződik a kihagyás, de lehet, hogy csak a reggeli időpont tette. De nem is izgatom magamat emiatt, mert … jól esett.