Tudom, hogy vannak dolgok, amiken nem érdemes törni az agyacskámat, de amikor az ember lánya távolodik el az átlagember gondolkozásától, akkor néha bizony szembekerül egy-két dillemmával. Nem tudom olyankor, hogy melyik nézőpontból tekintsem a helyzetet, melyik gondolkodással döntsek: a spirituálissal vagy a hétköznapi, földhöz ragadttal.

Persze, legtöbbször a szívem tanácsaira hallgatok, de van olyan döntési pillanat, helyzet, amikor ez nem ilyen egyszerű. Mert ha a szívem szerint döntenék, akkor már azt is vizsgálhatnám, hogy hol van az önzőség határa, annak számít-e a döntésem, és hol van a mások iránti felelősségem határa. Ilyenkor kívánom azt, hogy bárcsak már elérném a célállapotot. …