Már nem először olvasom fiúk blogjaiban, hogy átkozzák-áldják a jó időt. Elsősorban azért, mert a lányok “vetkeznek”. Pucér has, köldök kivillan, a mell majd’ kiesik a piciny topból, stb. Nekik meg … hmm … otthon jöhet a hidegzuhany.

Én meg lassan arra jöttem rá, hogy immunis leszek a pasik iránt. Most is megnézem őket, főleg a zsáner-típusúakat, de csak ennyi. Semmi rezzenés. Pénteken például azzal a sráccal ebédeltem, akiért úgy odavoltam még tavaly. Lazán odaültem mellé, semmi félsz, semmi “jajmostmilesz,mitfoggondolni” maszlag. És úgy beszélgettem vele, mintha egy számomra tök ronda, taszító pasival szemben ültem volna. Rájöttem, amit eddig is sejtettem: Szerelmes vagyok! A Kedvesembe!!! Most már a legszexisebb pasi is teheti a szépet, akkor sem fog kiváltani belőlem egy icinyke-picinyke reakciót. Legfeljebb a májam fog hízni, a hiúságom miatt.