Itthon, amit tudok, megcsinálok a saját, két kezemmel. Ha kell, összerelem a lapra szerelten vett bútorokat, csavarozok, szétszedek, összerakok, festek, tapétázok, stb. (de gázszerelőt még mindig nem hívtam – néha oly kényelmes vagyok). Egyedül intézem a dolgaimat legyen az hivatalos vagy a saját életem alakítása, vezetése. Élvezem, megszoktam.

A múltkoriban az újonnan vett akasztósort kellett volna feltenni a fürdőszoba ajtóra, s megállapítottam, fúró szükséges hozzá. Felötlött bennem, mi lenne, ha vennék egyet. Aztán letettem róla. Inkább megkértem apukámat, segítsen felszerelni.

Hogy miért nem fogok fúrót venni magamnak? No, nem azért, mert nem tudnám kezelni. Á-á! Eldöntöttem, ide csak férfi hozhat ilyen gépet a jövőben – magával. Ugyanis rádöbbentem, ha mindent magam oldok meg, még azokat a dolgokat is, amit egy férfinek illenék, akkor ide soha nem fogja betenni a lábát pasi. Ahhoz, hogy beléphessen, helyet kell neki adnom. Az életemben.

De azért nagyon jó érzés, hogy meg tudok állni a saját lábamon…