Egyszer valaki azt mondta nekem, ne akarjak erős lenni mindenáron. Egy nő különösen ne legyen mindig erős. S azt se szégyelje kimutatni, ha gyenge.

Azt gondoltam, erős vagyok. És így is éreztem magamat. A mai napom azonban nem erről szólt.

S ma a gyengeségemet is rettentően szégyeltem.

Talán érdemes lenne olykor megfogadni a tanácsokat…

(Erre a néhány napja úgy szintén felhívták a figyelmemet.)

Úgy tűnik, egy kicsit megbolydultam lelkileg. S ez inkább jó, mint rossz. Mert szembenézek magammal, a gondolataimmal, az érzéseimmel. Letisztul bennem, mit is szeretnék.

Az elmúlt hónapokban féltem meghatározni, behatárolni a célt, s ezért nem is jutottam sehová. Szükség van célra, mert valahová mindig tartani kell. Az egyhelyben toporgás nem igazán nyerő.
Az ilyen zavarok, melyen ma is keresztülmentem, segítenek, hogy tisztába jöjjek magammal, s hogy aztán azt a célt is kimerjem tűzni, melynél talán jobban nem vágyom semmire. Merjek nagyot álmodni?

Merjek. Hiszen nagyot álmodtam az elmúlt években, és valóra vált. Csak a folytatására vár a történet.