Reggel munkába menet olyasmiken gondolkodtam, mint a hitrendszer, hit és tudás.

Az emberek életének alakulását elsősorban a bennük születésüktől kialakult hitrendszerek befolyásolják.

Az utóbbi évek alatt bennem végbemenő változások nyomán az elmúlt pár hónapban tudatosult, mennyi korlátozó hit és meggyőződés van bennem. A hit fontos, és addig nem is baj, ha van, amíg szabad mozgást ad.

Aztán ott van a tudás. Az a bizonyos tudás. Amikor megtapasztalod és onnantól kezdve már … tudod.

A múltkoriban egy társaságban vitázni akart velem egy úriember a látásmódommal kapcsolatosan. Mondtam, hogy erről speciel nem óhajtok, mivel sem meggyőzni nem akarok valakit a magam “igazáról”, sem érveket nem akarok olyan mellett felállítani, ami számomra nyilvánvaló és VAN, LÉTEZIK. Szerintem, felesleges a bizonygatása.

Itt meg is álltam az elmélkedésben, de aztán láttam egy fiatalembert, aki fura mackós léptekkel, kissé előrehajló háttal haladt célja felé. Menten azon kezdtem el gondolkozni, mi mindent árul el valakinek a tartása.

Régebben sokszor szólt rám valamelyik szülőm, hogy húzzam ki magamat, a vállaimat ne ejtsem be. Mindez önbizalomhiány jellegzetes tünete, szerintem. Ma már, hogy elég jól összeszedtem magamat e téren, és ugye jóga ászanázok is rendszeresen, jelentősen kiegyenesedtem. S itt említeném meg, hogy a büszke, magabiztos tartás mellé nem árt egy rugalmas és hajlékony gerinc. Mert az egyenes gerinccel is lehetnek problémák, ha a rugalmasságára, hajlékonyan tartására kevés figyelmet fordít a tulaj.

Na, valami ilyesmiken elmélkedtem ma reggel.