Egyébként egy kicsit el vagyok kettyenve. Lehet, hogy a női hormonjaimnak (lassan letelik a 28 nap 😉 ) köszönhetem ezt az állapotot, amire csak lapátolhat rendesen ez az esős idő. Lehet. Mindenesetre nem látom sötéten a jövőt, nem veszek nagyon tragikusan dolgokat, csak el-elpityeredem. Ja, meg azért nevetek is, magamon. Akkor mégse lehetek olyan szomorú, ugye?