Igen. Nagyszerűen megvagyok így egyedül a két gyermekkel. Élvezem a függetlenséget, melyet szerettem volna mindig megélni.
És ha megvizsgálom az életem, a környezetem, tényleg elértem. Alig függök valamitől, de az sem teher.
Tudok társ nélkül élni? Igen, tudok.
De tudom, ez így nem az igazi. Mert néha olyan jó lenne, ha megoszthatnám az életem, a gondolataim valakivel. Akinek például elmondhatnám, hogy meghalt a nagymamám.
Amikor meghalt a nagypapám, nagyon szomorú voltam. A nagymamám is. A legfurcsább az volt, ahogy néhány hét múlva a nyolcvanon jócskán túllévő idős asszony micsoda tiszta elmével és támadhatatlan logikával kerekedett a végtelen szomorúság fölé. Így aztán elmúlt a fájdalom és megmaradtak az emlékek.
Már egy ideje készültem, hogy elmegy, így csak az emlékek maradtak.