Alvás. Meg ahogyan azt Móriczka elképzeli! Ittam teát, dög fáradt voltam, állva el tudtam volna aludni, időben magara húztam a takarót, tehát minden adott volt, hogy reggelig mélyen aludjak.

Kezdődött azzal a tévedésem, hogy mikor behunytam a szemeimet alvási szándékból, az agyam maximumon kezdett el pörögni és amolyan ébren való álmodozást nyomattam. Aztán mikor végre sikerült elaludnom, folytattam a sztori gyártást, de e felett már a tudatalattim volt az úr. Na, ennek megfelelő lett a történet vonalvezetése és fordulatai. (Már nem emlékszem a részletekre.)
Megnyugodhattam később, hogy több álom nem lesz, mert a szervezetem, negyednégykor az ébredés melett döntött függetlenül attól, hogy kialudtam magamat vagy sem.

De mindez nem panasz (vagy az?), csak egy leírás.