Dőlök jobbra, dőlök balra. Álmos.

Hajnalban, fél négykor, a tér egyik közelben lakó énekes madara örült fennhangon a közeledő napfelkeltének, s a szoba résnyire nyitott ablaka semmit sem hangszigetelt. Még nem szoktam hozzá a hajnali trillákhoz, így ébren vártam a mobil csörgetését.

Mintha maga az éjszaka nem lett volna elég ahhoz, hogy reggel kissé mosott rongynak érezzem magamat. Na, de kicsivel nem elégszem meg, nagyban nyomom.

Azért ma este citromfüves teával készülök az éjszakára, ha nem lenne elég az elmúlt éjeken összeszedett alváshiány.