El lehet szokni a semmittevéstől. Most akad egy szabad órácskám, amíg el nem kezdem az ebédet főzni, és azon gondolkoztam az előbb, mit is felejtettem el a to-do listámról megcsinálni. Na, akadna dolog, de az nem fér bele a 60 percbe.

Semmi extra. Szóval, akkor jöhet a jó öreg blogírás. A múltkoriban a fejembe vettem, hogy leírom, hogyan is telik egy hétköznapi napom. Miért? Azt hiszem azért, mert írogatok az életemről, de csak kis flesseket. Hátha, valaki többre is kíváncsi.

Lassan indulok be reggel, és egy szertartással, amit – ha nem is pontról pontra, de – Aputól vettem át. Ébresztőre ébredek vagy 4 órakkor vagy 5 táján. Azonnal kelek, nem tudok még 10 percekre visszaszundítani. Feleslegesnek tartom húzni azt, ami így is, úgy is elkerülhetetlen: az ágyból kikelést. Kitámolygok a konyhában, útközben benyomom a laptom bekapcs-gombját, majd melegítek némi vizet a hosszú-hosszú kávémhoz, majd beülök a gép elé, s megnézem, mi történt az éjszaka. Vannak konkrét oldalak, melyeket napi szinten legalább kétszer átnézek. Iszom a kávét, olvasgatok, majd kb. félóra múlva elintézem a folyó ügyeimet és tisztálkodom. Aztán, ha jógás napom van, egy óra pránajáma-ászana jön. De előtte még felteszem a gyerekeknek a reggeli kakaóhoz a tejet forralni.

Mikor végeztem a reggeli testgyakorlással, ötözködöm, és kezdem a gyerekeket ébreszteni. Kikészítem a ruhát, kakaóhoz a még meleg tejet és neskakaót. Mikor hogyan sikerül elindulnunk: békésen vagy kevésbé csendesen. Az utunkba esik egy kisbolt, ahol kapnak tízóraira egy-egy pékárut. A boltosok igyekeznek a kölykök változó kívánságát követni: hol pizzás csiga, hol virslis párna, mikor melyik a favorit.

Még megyünk együtt egy darabig, majd elköszönök tőlük: ők a suli felé veszik az irányt, én meg a munka felé. Mostanában gyalog megyek, mert az irodánk közelebb költözött, így túl kevésnek találom a 5-10 perces biciklizést, mint reggeli, illetve délutáni mozgás, ezért kikötöttem a gyors séta mellett. Az kb. 15-20 perc. Zenét hallgatok, így hangolom magamat a napra, a munkára.

Beérkezvén az irodába, ahol többen vagyunk egy szobában, vizet melegítek az első adag teához. Miután elfogyasztottam, jöhet a reggeli. Közben az éppen aktuális ügyeket intézem, vagy semmit sem csinálok, vagy a kollégákkal társalgok. A munka hol ilyen, hol olyan. Mióta kibővült a munkaköröm, ami elviekben egy picivel magasabb poszt, nem igazán szeretek dolgozni, mivel az kevesebb lett, amit imádtam csinálni, viszont olyanokat kell intézni, ami számomra macerás és unalmas, meg kényelmetlen. Már nagyon várom, hogy kikerüljek innen és teljességgel annak élhessek, amit most tanulok.

Kb 11 óra körül ebédelek a megszokott és bevált ebédlő társakkal. Utána jöhet a kedvenc kávém. Folyadékot általában natúr tea formájában veszem magamhoz. Rooibos, mate, gyümölcs-, zöld- és egyéb gyógynövényteák.

Haza úgy négy táján indulok, szintén gyalog. Ha szükséges boltba menni, akkor a lakóhelyhez közeli vegyesboltot választom így hétközben. A gyerekek már általában otthon várnak, ha nem hosszabítják meg hazaútjukat valamelyik barátjuk irányába. A délutánom mostanában úgy telik, ha otthon vagyok, hogy rendet rakok, eszek, a gyerekeknél megérdeklődöm, mi újság a suliban, illetve velük, netezek egy kicsit, tornázom (heti két-három alkalommal), hajtom a gyerkőcöket, hogy fürödjenek, készüljenek lefeküdni. Már 8-kor ágyba bújok. Mostanában tévét nézek kb. 9-ig, s utána nemsokára már alszom is.

Van ebben a rendszerességben (ami az átlagos hétköznapjaimat jellemzi), ami biztosítja számomra (és a gyerekek számára) a biztonságot, a nyugalmat és a pihenést. Mert a többi nap (legyen az hétvége vagy a hét bizonyos napjai), amikor rohanás van, sok feladat vagy utazás. Vagy nekem a tánc. Most így van meg nálam az egyensúly.