Reggel a gyerekekkel nyelvészkedtünk.
Néha elcsodálkozom, milyen szerencsés vagyok, hogy két olyan gyermekem van, amilyeneket anno elképzeltem.

Azon viszont ne csodálkozzam, hogy az még nem materializálódott az életemben, amivel kapcsolatosan nem tudok saját magamban/mal zöldágra vergődni. Ha én magam nem tudom, mi lenne nekem a legjobb, akkor …

Oké! Most fogok ellenmondani: tudom, mit szeretnék, csak még nem tudom elképzelni, hogy megtörténhet.
Azt viszont elbírnám viselni, ha az égiek kitolnának velem, és lesből, titokban, úgy, hogy csak a megtörténtekor eszméljek, mi újság.