Múlt este kicsit megszédültem (elsötétült előttem a világ), mikor hirtelen(?) felkeltem az ágyból. A gyerekek kérdezték, mi a gond. Mondtam, mit éreztem, majd azt is, hogy szerintem mitől van: vért adtam aznap.
A nagyobbik megkérdezte, miért adtam vért. Mondtam, hogy a beteg emberek egy részének szüksége van vérpótlásra, és csak így tudják megoldani, hogy mások adnak vért.
Odabújt hozzám, majd azt mondta a legkomolyabb hangján:
– Akkor te jó ember vagy, anya!
Szia !
Én felnőtt fejjel is azt gondolom,, hogy jó ember vagy ! Vérellátósként, meg köszönöm. Nélkületek, akik önzetlenül ajándékoztok nem is tudom mit csinálnánk !
Remélem már jól vagy !!
Egy fajta belső ösztökélés nyomán adtam eddig 3-szor vért, és fogok is. Anyu volt nagy véradó a családban nálunk.
Van egy kollégám, akin jókat mosolygok, mert lelkes véradó a haverjaival, mintha sportot űznének belőle, de kit érdekel, hisz jót cselekszenek. 😉
Jól vagyok, semmi gond.:)
Látod ilyen egyszerű az élet. Tanuljuk a mintákat és visszük tovább, mutatjuk a gyermekeknek…
Örülök, hogy jól vagy.