Hajnalban a legérdekesebb álmomból ébresztett a kisebbik. Kíváncsi lettem volna a folytatásra, de már egy-két perc múlva kezdett zenélni a mobilom. Vajon abban a pár percben mi történhetett volna az álmomban?

Most már ezt nem tudom meg, legfeljebb továbbképzelhetném, de így már nem is olyan izgalmas, meg különben is az álom másik szereplője nem is érdekel már mint pasi.

A reggeli készülődés egész jól alakult, bár vagy kétszer is majdnem olyan fordulatot vett, aminek nem örültem volna, de egy, számomra új technikát vetettem be, és lám, úgy tűnik, működik, mert békésen és ‘így szeretlek, meg úgy szeretlek’-ben váltam el a két kölöktől. Mindjárt szebb így a reggel.