Ezúttal sem tévedtem: a délelőtti összezörrenés azt mutatta, hogy bizony ebben a témában lesz oldás délután.

Annak ellenére, hogy keményen ragaszkodtam a berögzültséghez, most már csak vihogok az egészen, vagyis magamon. Most szárnyalok, és azon is kuncogok – meglehet, kínomban -, hogy ez a meccs még nincs lejátszva, még legalább egy oldásra szükségem lesz ebben a témában. Ja, és házim is van ugyanaddig.

Igazi iskolás vagyok sok-sok házival: amit nekem adtak fel és amit én találtam ki magamnak. De végül is mindet magam találtam ki magamnak.

És végre hallottam azt, amit már oly régen szerettem volna: látszik a tekintetemen, hogy tisztulok.

Ja, és csináltam oldást! – a tanfolyamon kívül először!