Hajnali sztori: mivel a Mentalistát megnéztem – végig – és egyébként is, elég mélyen aludtam, így csak félkómásan vettem tudomásul, hogy a kisebbik átköltözött az ágyamba.

A reggeli jógát a szobámban szeretem megejteni, mert a folyosó egy részén ugyan elférek, de csak végszükség esetén választom azt a lehetőséget. Ezért ilyen éjszakai vándorlások hajnali visszacipelésekkel végződnek. Ma is átöleltem a félig vagy teljesen alvó gyereket, és lábán kísértem át a szobájukba. A gyerek félúton  elmotyogta, hogy “várjál”, majd sarkon fordult, visszavonult a szobámba és zsákként dőlt be az ágyamba. És aludt tovább.

Azért a második fordulóm már sikeresebb volt.