A tegnap esti windows telepítést meglehetősen érdekes állapotban hajtottam végre. Az ügy akkor kezdődött, mikor néhány napja ismerősnél érdeklődtem, mennyire is bonyolult egy ilyen akció. Azt mondta, hogy képes vagyok megcsinálni. Kinézi belőlem. Ez már eléggé bátorítólag hatott. De azért némi alkoholos bátorítást is javasolt, persze csak is jószándékkal.

Aztán kiderült, hogy nem találom a saját telepítő cd-met, ha megkaptam egyáltalán anno a laptoppal együtt. Ugyan érkezett arra is info, ha az nincs, akkor meglehet, hogy a laptophoz van egy lemez, melyen van olyan progi, ami segítségével a már telepített op-rendszert lehet újratelepíteni. Na, az én szakértelmemmel max azt tudom felismerni, hogy microsoft és/vagy windows install cd.

A helyzetet a kollégám mentette, aki kisegített egy telepítéshez alkalmas lemezzel.

Hát, aztán tegnap este nekifogtam. Hogy éljek a tanáccsal, ami a bátorítást illeti, kis házi borral erősítettem magamat. Izé …

No, a bor megtette hatását. Felőlem a windows fejreállhatott volna. Én azzal voltam elfoglalva, hogy azt kerestem, amit végül nem találtam meg. A múltam papírra vetett nyomát. Ezen kicsit (de csak tényleg egy icipicit) keseregtem, majd kissé ködös fejjel kattingattam a gépen úgy, ahogy a progi kérte és én gondoltam.

Végül is csak összehoztam. Az op felállt és én meg lefeküdtem – az ágyba. Igaz, a fél billentyűzet egészen másként működött, ahogy szerettem volna, de akkor már este fél tizenegy volt, és se erőm, se tiszta agyam nem volt már arra, kiderítsem, miért is. Reggel egyből ráakadtam a könyvben.

Ma is a géppel bíbelődtem abban a kis időben, amikor éppen akadt rá időm. Működni, működik. WLM viszont nincs. (Kell egyáltalán?!) Avast helyett újra AVG van feltelepítve, mert úgy vettem észre, hogy az előbbi nálam … no, AZT sem ért. AVG időszakában alig ismertem a vírus fertőzés fogalmát. Az Avast védelme alatt többször, mint az előtti időkben.

Most igyekszer az az előtti állapotot felállítani kicsit más köntösben.