Szerző: lissza // 2005. április 25. hétfő // Nincs hozzászólás Egy félórája beszéltem egy fiatalemberrel telefonon. Nálam biztosan fiatalabb volt, ezen már meg sem lepődöm. Legnagyobb bánatomra úgy köszönt el: Csókolom!… egy Viszonthallásra!-nak jobban örültem volna. A Sziát már nem is mondom….