Valamelyik este úgy meglepődtem, mintha hosszú idő után először öltöztem volna fél- vagy egészen csupaszra. Közben pedig nem, csak különös volt tapasztalni, érezni, hogy a hátam közepéig érnek a hajam leghosszabb tincsei.

Nos, ritkán látom magamat hátulról, előlről pedig nem feltűnő a hosszúság, ugyanis a frizurám, amellett, hogy lenőtt, még mindig a megszedett, lépcsőzetesre nyírt. Így elől leginkább a rövidebb, válig érő tincseket látom.

Célom valóban a hosszú haj, mert most ilyen kedvem van, jó egy éve. Néhány éve vágattam le a majd’ derékig érő, szép barna hajamat (én azt gondoltam, hogy unalmas színű, de aztán visszahallottam, hogy mások szerint nem). De az a kedv már elmúlt, és különben is: fő a változatosság!

Tudom, rettentően fontos egy téma, de ez van.