A blogolás azért is hasznos lehet, mert megtanít egy lenni a sok közül. Ez igazán egy álnév mögé bújva saját domain alá és tárhelyre helyezett bloggal válik nyilvánvalóvá. Amikor nem tartozol sehová. A net hatalmas hálójának egy szögletében kuksolva tényleg csak az talál rá, akinek szüksége van rád és akire neked szükséged van.
A blog megértetheti, hogy az olvasó ragaszkodhat a blog látogatásához évekig, de ott hagyhatja egy olvasat után is. A bloggal olyan helyzeteket vonzhat be magához az írója, ami a megértését, a fejlődését segítik.
A népszerűség könnyen jöhet, és ugyanilyen könnyen mehet is. Megtartani csak úgy lehet, hogy csak írod tovább a gondolataidat önmagáért az írásért, s kicsit mindig megmaradva annak, aki mindig is voltál, de folyamatosan meg-megújulva.
Ha a saját neved alatt írod a blogod és még reklámozod is, pillanatok alatt megnőhet az olvasótáborod. Viszont teljes mell- és vállszélességben kell magadat, gondolataidat vállalnod. S azt is, hogy lesznek kommentelők, akik nem kímélnek. Valamint azt, hogy írásaid olvasása után előfordulhat, hogy egészen másként tekintenek majd rád az ismerőseid, mint azelőtt.
Azt hiszem, a legnagyobb kihívás minden bloggernek, ha rajta kívül senki sem látogatja a blogját.
Két éve ide-ide nézegetek. Valahogy jó olvasni az írásaidat. Szeretem a zenéket is. köszi
Én is köszönöm. 🙂
Hmm, kellemes hangulatú, nyugodt oldal. Kissé hűvös, de a gondolataid annál melengetőbbek. 🙂
És ez a bejegyzés… Tényleg. Nem is tudom, mit lehetne írni. “Igen, ez így van, és ez, és ez és ez.” Mert nagyon rátaláltál…
Mindenesetre ez egy másik, egy saját világ. Csak az van, akinek kell lennie benne. Egy kulcs nélkül ajtó, aminek a nyitása-zárása attól még nem olyan egyszerű. Mi meg a zár, akik “írják a szobát”. 🙂
🙂 Neked is köszönöm! … bekukkantottam Hozzád! Szép oldal, találó és mély gondolatokkal.
Én is köszönöm. 🙂
…szívesen látlak újra, bármikor, bár a bejegyzések ideje változik, hol több, hol kevesebb, egyszerre, vagy sok idő után…