Amolyan meghasonulásos napom van. Egyébként tökre olyan, mint a többi hétköznap, de itt bennem nem úgy mennek a dolgok, ahogy szoktak. Csak rá-rámeredek pillanatonként az életemre, s a benne történő dolgokra, és csak nézek: milyen értelmetlen ez az egész! Mire fel van mindez? … Mintha minden ami körülöttem van, egy nagy hazugság lenne, egy nagy-nagy színjáték. Amiben eddig benne voltam, mint mókus a kerékben, de most valahogy kipottyantam, és talán másznék is vissza, de nem értem, miért kellene nekem ott lennem, miért kéne nekem ott futkorásznom. Nincsen célom, nincsen vágyam, nincsen most semmim. … Nem akarok most semmit.