Tegnap éneklős hangulatom volt. Már reggel azzal kezdtem, hogy a gyáron keresztül (szerencsére nagy a zaj és egyedül én baktattam arrafelé) az mp3-mommal játszattam az aktuális kedvenceket a füleimbe, én pedig olykor, majd az utam vége felé egy elhagyatott helyen hangosan énekeltem. Annyira jól esett!

A nap folyamán, ha megint mp3-as zenehallgatásra került sor, hasonlóképpen jártam el, bár a város területén már inkább csak dúdolásba és tátogásba ment át a dolog. Szerencsére már sötét volt. A többi ember szerencséjére.

Azon is gondolkodtam, hogy nekem a zenével és a mozgással kellene valamit kezdenem. Ezt mutatják végig az életem eseményei. Nem akarok tánctanár lenni, mert azt nem élvezem, viszont zenés mozgásterapeuta már inkább. VAGY ott van a mauri masszázs, amiről egyelőre csak azt tudom, hogy zenére masszíroz a terapeuta.

Hát, eltáncolgatnék masszírozás közben!

Aztán az is van, ha buliban szól egy bizonyos dal (egy bachata), akkor mindig eszembe jut a legutóbbi exem. Rajta kívül, ha jól emlékszem, erre a számra még nem táncoltam mással, és talán nem is tudnék olyan jól, mint annak idején vele. S mindig rájövök, hogy nem is bánom, hogy ilyenkor nem kér fel senki.