Ez az, amikor több dolgot csinálok egyszerre. Kb. 10 próbába, átírásba és ugyanennyi frissítésbe került, mire rájöttem, hogy nem éppen jó helyesírással írtam le a szükséges szót, ezért nem műdödnek a dolgok. Ilyenkor szokták azt mondani: “Anyád!”

Ha már az anyámról esett szó: ő is megéri a pénzét. Összefutottam vele az utcán, és két perc alatt elérte, hogy gyorsan elköszönjek tőle, és kétségeim legyenek – újfent – afelől, hogy jó anya is vagyok-e. De legalább tudom, hogy ezen a téren is még szükséges növelnem az önbizalmamat és még szilárdítanom kell az önmagamba vetett hitemet. Köszi!