Egyre többen kérdezik tőlem: “… és mentek valahová a nyáron üdülni?” Persze erre a kérdésre sűrűn bólogatok, s közben magamban megjegyzem: “hát, ha megyek is a gyerekekkel nyaralni, akkor nem úgy, ahogy te [értsd: Kérdező] gondolod.”, és még bájmosolygok is mellé. Igazából, fogalmam sincs, hogyan fog a nyaram alakulni. Egy biztos, hogy lesz az oviban szünet, és akkor akarom a szabim kivenni. Tehát, ha nem akarok otthon ülni velük, akkor … menni kéne valamerre. Vagy a férjúrral (legvégső eset ez) vagy a Kedvesemmel (ezt szeretném legjobban) vagy egyedül (jobb, mint a semmi alapon). … Különbenis messze még a nyár. Mostanában 1-2 hétnél tovább nem látom a jövőt. Örülök, ha ezeket a napokat össze tudom fogni kis agyacskámban. A jövő most annyira képlékeny. Ma még így van, holnap már egészen másként. Persze meg van a mozifilm két-három változatra, s az lesz indítva, amelyiket az élet választja. Meg én.