Alapvetően egészséges embernek vallom magamat. Persze, vannak kisebb – leginkább engem zavaró – egyensúlytalanságaim e téren, de kinek nincs?

Na, szóval egy-két napja éppen az év első náthájával akadtam össze. Enyhe lefolyásúnak tűnik, de teszek is ezért eleget: C-vitamin bombák bevetése, méz nyalogatása, és ettem egy-két cikk fokhagymát is hétfő este semmibe véve azt, hogy másnap munkába megyek és néhány emberrel azért fogok találkozni.

És ez mind semmiség, mert hát nem vagyok egy nyaffogó típus. (Csak egy kicsit.)

Hajnalonként kelek jógázni. Nagyon élvezem. Egyelőre még nincs egy óra, de szép fokozatosan növelem az időtartamot, ami korábban kelést is jelent, meg korábban fekvést – legkésőbb 9.30 (ha sikerül). (Kíváncsi vagyok, melyik pasi bírná ezt?)

Két vagy három hete a futással visszavettem. Úgy éreztem akkor, hogy túlhajtom magamat. Nem is fizikailag, hanem agyilag, lelkileg. Túlpörögtem a témát, és már nem élvezet volt a dolog, hanem egy erőltetett valami. Tehát most pihentetem valószínűleg jövő hétig, de majd elválik.