Egy-egy nicknév láttán kíváncsi leszek, vajon a tulajdonosa miért pont azt a nevet választotta. Induljak ki saját magamból? Nos, nekem először nem is volt nicknevem a neten. Mivel ilyen téren szegényes a fantáziám, a saját keresztnevemen akartam beregizni az egyik, nők körében közkedvelt fórumra. Mivel az már foglalt volt, a nevem angol változatával (bár kifejezetten nem szeretem, ha úgy szólítanak) és vezeték neveim kezdőbetűinek hozzácsapásával alkottam egy nicket. Ott, a fórumon ez tökéletesen megfelelt. Azonban mikor blogírás mellett döntöttem, kellett egy nagyon-nagyon titkos név. Gondban voltam. Nagyon tetszett az Ikrem nickje, de nem akartam pofátlanul lenyulni, így muszáj volt egyet keresnem. Ötlet híján az első kezembe kerülő könyvet (Európa Unióval foglalkozó) nyitottam ki találomra, és böktem csukott szemmel egy szóra. De mivel az nem tetszett, tovább böngésztem az oldalt. … Ahh! És ím! Máris egy városnév: Lisszabon. Ennél jobbat nem találhattam volna, gondoltam, leválasztom a “bon” szótagot, és kapok egy női nevet. Ráadásul magyarosítva. Eképp lettem Lissza. A bon-bont csak azért csaptam hozzá, mert olyan szimpla volt csak maga a nicknév blogcímnek. De azt hiszem, nem volt rossz ötlet ez sem. Amilyen színes (szeretem a színeket!!!) ez a blog, olyan mint egy bon-bonos doboz. S mivel nem az életem történetét írom le napról napra haladva, csak “kis” szösszeneteket jegyzek be, így, mint egy-egy bon-bon, jelennek meg a bejegyzéseim.

Na, ugye, milyen ügyi vagyok?? (megjegyzem, csak később jöttem arra rá, hogy a lissza egy betegség neve is. Azt ne kérdezzétek, hogy melyiké, mert nem sikerült kiderítenem.)