Tegnap korizás, ma már újra munka.

Úgy vártam ezt az időszakot (sok nap otthon), mintha ettől változna valami. Pedig csak néhány szabadnap némi ünnepélyességgel díszítve, majd aztán újra jönnek a munkás hétköznapok. Ergo semmi különös?

De. Különös. Szeretem ezeket a napokat. Egy kicsit (vagy nagyon?) kiragad a megszokottból. Megrág, megcsócsál, aztán kiköp. Átformál a maga módján. Kell, hogy felfrissüljek az újtól, hogy más szemmel tudjak a régire nézni, ami néhány nap múlva folytatódik.

Úgy döntöttem, csak pár mondatba fogom sűríteni az elmúlt évet, itt a blogon. Alapvetően sikeresnek és kiegyensúlyozottnak érzem, ahogy visszagondolok. Annak ellenére, hogy például az elmúlt négy hónapomat vagy többet is végigkísért egy kisebb egészségügyi macerám, amit elviekben már kisujjból tudnám rendbetenni, de még nem jöttem rá – legfeljebb csak sejtem -, hogyan is. Szerettem ezt az évet, és imádni fogom 2010-et.

Amikor egy álom teljesül.