Tegnap le akart vadászni egy fekete párduc. Mázlimra a ketrec drótjai közöttünk voltak. Ennek ellenére nem adta fel.

A hátizsákom vastag piros csíkjai tetszettek neki – valószínűleg. Mert addig békésen sütkérezett a napon, míg háttal nem fordultam a ketrecnek. Apu szólt, aki rálátott az állatra, hogy oson felém. Aztán már csak figyeltük a mesterkedését. S lehet, hogy nem volt túl rendes tőlem, de jót mulattam rajta…