Nagyon régen olvastam már vissza e blog régi bejegyzéseibe. Nem mintha a másik kettőt annyit forgatnám. … Más köt le. Nem a munka. Na, jó, néha az is. Időnként hiányzik egy kis nosztalgia. 🙂 … Hogy mennyire megváltozott az életem egy része egy félév alatt! Expess vonat gyorsasággal? Vagy inkább az IC-ével vetekedik? Lényeg a lényeg: bár a helyzet nyugaton (vagy keleten?) változatlan, északon és délen bizony teljes átalakulás történt. Nagy-nagy boldogságomra. És ez úgy történt, hogy nem is kapartam, tepertem azért, hogy így legyen. Csak bennem volt. … csak benne volt a levegőbe.

Már egy ideje úgy érzem, hogy jelenleg az életem, a helyzetem olyan, mint két, egymásra csúszott kontinens-lemez. Néhány hónapja még benn az egyik kontinens masszív talaján éltem, ma már éppen az egymás felett lebegő, csúszó darab tetején lavírozok csendes nyugalommal a másik kontinens belseje felé. Vagyis az egyik lábam itt, a másik már ott. S ha tudnám a pontos időpontot (mint kedves Pacemaker), hogy mikor leszek ott két lábbal, akkor bizony naponta vágnám a centiket lelkes szorgalommal. Egyelőre azonban még a cselekmény kibontakozásánál tartunk, hogy spontánul egy drámai darab részekre bontásának vizére evezzek. Hátra van még a tetőpont és a megoldás. .